2013. augusztus 26., hétfő

VIII. Fejezet

 Alice megdöbbenve guggolt a test mellett. Eddig Em. csak akkor jött ki a laborból, mikor David is ott volt. David évekig szemezett Emily-vel , mire a lány megunta, hogy a férfi nem mer kezdeményezni ( hisz csak a vak nem látta, hogy fülig szerelmes Emily-be.) , és egy éjszakát vele töltött. Egy hónappal később jött rá, hogy valami , nincs rendben.Már több mint 1 éve történt....

                                                                             *
 -Alice!  Itt valami nincs rendben!- rontott be Em. a laborba hajnali fél hétkor. Alice már akkor tudta, hogy valami tényleg nincs rendben, hiszen Emily aznap délutános volt, és ilyenkor ő általában délig alszik.
- Mi a gáz? Nekem bármit elmondhatsz!- és neki tényleg bármit elmondhatott.
- Alice! Én terhes vagyok! - Alice ekkor éppen egy áldozat agyával volt elfoglalva, az kicsúszott a kezei közül , és halk puffanó hanggal a földön kötött ki, de Alicet nem érdekelte.
- Mi? - csak ennyit bírt kinyögni elfúló hangon. Hiszen akkor Em.-nek nem volt senkije.
- Na , jó... látom nem érted, úgyhogy elmondom! Én...én egy hónapja ott töltöttem egy éjszakát David  lakásán... és.....- innen már nem tudta folytatni a történetet, mert barátnője közbe vágott.
- David? A könyvelő David a harmadik emeletről? Jajj Emily az az ember BOLOND!!!
-Neeeem! David Nyomozó - ezt a szót Emily szándékosan kihangsúlyozta- Garrett legjobb barátja David, a szőke, zöld szemű , úszó testű David...
-Hogy az a David! Hál' istennek...Most képzelj el egy gyereket Könyvelő David arcával! - Hihetetlen, de ez a kínosnak ígérkező beszélgetés, könnyed fecsegésbe ment át.
-Szóval... ez biztos?- Kérdezte Alice , és vonakodva barátnőjére nézett. Mintha máris látná rajta a változást.
 - Háááát , ez szerintem pont elég bizonyíték. - mondta Em. és elővett egy ultrahangos fotót, és 6 pozitív terhességi tesztet a táskájából.
- Emily! Gratulálok!!!!- Alice finoman megszorította barátnőjét, és máris sokkal óvatosabban bánt vele , mint az előtt.
-Köszönjük, de psszt , David még nem tudja, és ha kikotyogod Garrettnek akkor ő tuti elmondja Davidnek, és akkor jajj neked! 
- Hidd el , David tuti örülni fog. Láttam párszor , hogy néz rád...fülig szerelmes!
 -Remélem!


 Ennek már tényleg több mint 1 éve, és azóta Em. nem is igen járt ki terepre , mert inkább a lavorban maradt , ami a lakásuk közelében volt, így bármikor haza tudott rohanni ha a baby sitternek gondja akadna.
 Éppen ezért reménykedett Alice , mikor meglátta barátnőjét itt. - Talán friss híreket hozott..- gondolta.

2013. augusztus 17., szombat

VII. Fejezet

Mikor a nyomozónő újra belépett a helységbe, már jobban szemügyre tudta venni a helyet, és fel is ismert néhány dolgot. Dohányfüst, női parfüm és alkoholszag volt. A földön olcsó fogamzásgátló doboza, azonosítatlan fehér por és egy össze vissza szaggatott vörös női " fehérnemű" volt. 
- Garrett, merre vagytok? - kiáltott, mikor meghallotta a férfi ismerősen megnyugtató hangját.
-Erre gyere Alice!- a válasz egy folyosó végéről hallatszott. A nyomozónő a hang irányába indult. 
A fekete falú folyosó mindenkét oldalán ajtó nyíltak. Alice bekukucskált egy ilyen ajtón. Odabent egy rozzant ágy, elnyűtt takaróval és csomó jelentéktelen festménnyel a falon. -"Mint egy motel" - gondolta a lány. És valóban! Minden szobában ugyanolyan bútorok és textilek, festmények ... elkeserítő látvány. Alice megszaporázta lépteit, hogy minnél gyorsabbana hosszú folyosó végére érjen.
 A folyosó végén hatalmas ovális terem nyílt...afféle közösségi terem. Az ovális közepén körben egy kanapé szerű kárpit húzódott. A díványon pedig három , eléggés hiányosan felöltözött, és láthatóan holtrészeg lány aludt(?). Itt volt a legáthatóbb az alkohol szaga. Nagyon erős, és nagyon sok alkohol fogyott itt, az egyszer már biztos.
- I..itt vannak a zacskók- Alice alig tudott megszólalni a látványtól - Ők - bökött az alvókra - ők jól vannak?
- Dobd csak ide a zacsikat...kösz! Igen , úgy tűnik élnek, de annyit ittak mint te eddigi egész életedbe. Csak azzal a különbséggel, hogy ők ezt egy éjszaka alatt döntötték le.- Garrett arcán látszott a megbotránkozás. Aki ennyit iszik, az jó nő nem lehet!
- Várj Garrett, honnan tudod, hogy én mennyit alkohol tartalmú italt fogyasztottam "eddigi életem során"?- Alicen látszott, hogy nem egészen világos számára ez a dolog.
- Ez csak egy hasonlat volt!- Na jó! Választhatsz, hogy a részeg ribiket akarod felébreszteni, vagy bezsákolod a hullát.
- HULLA!- vágta rá a nyomozónő gondolkodás nélkül. Semmi kedve nem volt a nőkhöz érni.Inkább ezer oszló hullát fog meg, mint most ezt a három prostit.
- Gondoltam! Hamarosan jön az erősítés. Hol a kutya? Ugyen nem harapott meg? Ezek terjesztik a perstist?
- Chocolate jól van, nem nem harap...Pestist Garrett? Te jó ég hol voltál te biológia órán?
- Az edzőteremben!
 Alice a szemét forgatta majd sarkon fordult és a hullához sietett. Majd a laborban jól kivesézik Őt is Emilyvel. Legalább a másik strici sem lesz egyedül.
 Éppen elkezdte volna a hulla bezsákolását, mikor megérkezett a rendőrségi  csapat többi tagja is . Alice nagy meglepetésére Em. is velük volt.

2013. augusztus 16., péntek

VI. Fejezet

Alice vonakodva lépett be a sikátorból nyíló szobába. Még 2 lépést sem tett meg, mikor, Garrett beljebbről hátraszólt neki.
- Ally, hoznál egy pár tasakot a kocsiból , és egy hullavásznat , és kellene még a.......... mi az istent művelsz te azzal a kutyával, lehet , hogy férges.
A lány a karjában lévő kutyusra pillantott. Amint belenézett a szemébe, Garrett szemeit látta. Olvadt étcsoki. Nem válaszolt, csak bólintott, és a kocsihoz indult.  Volt nála egy üveg víz, majd abból valahogy ad inni ennek a szerencsétlen kutyának. Miközben a kocsihoz igyekezett, érezte, hogy a krémszínű blézere kezd átnedvesedni, és kedvenc blúza sem száraz már. Azt gondolta, a kutyus bepisilt, vagy hasonló, de nem. 
Az állat bal hátsó mancsából vér serkent elő, és mocskolta össze a ruháját. Alice aggodalmasan pillantott le, persze nem a blézer miatt aggodalmaskodott, hiszen "zsaruknál" a ruha fogyóeszköz, hanem a kiskutyája miatt érzett aggodalmat. Az Ő kiskutyája! Ez teljesen világos, hisz bármely bíróság ítélné inkább neki, minthogy a sikátorban gubbasszon, míg szép lassan éhen nem hal.... Brrrr... ez a csodás fiatal kutya, itt vesszen el! Neeeem! Ezt Alice nem hagyhatta. AMint a kocsiboz ért, elővett egy váltónadrágot a kocsiból ( sose lehet tudni , mindig kellhet egy plusz nadrág) leterítette vele az ülést, majd elővett egy egészségügyi csomagot. Kötszert és vattát kapott fel, és bekötötte szegény pára lábát. Mikor ezzel végzett levette a blézert , és ráterítette a kutyára. -"Szokatlanul hideg november van"- gondolta, mikor megérezte vékony blúzán keresztül a hideg fuvallatot.Kisebb, nagyobb sikerrel megitatta a kutyust, majd ránézett az állatra, és nagyot sóhajtott.
-Látod, mi történt?! Most aztán nincs visszaút! Kutyát vállaltam!- úgy érezte, attól, ha hangosan kimondja könnyebb lesz ezt megemészteni. Nem volt könnyebb. - És most, mivel név is kell egy kutyának... legyél mondjuk... Chocolate! Ez az! Hisz csoki színű a szemed! Illik rád!- Alice akarva, akaratlanul is elmosolyodott... Chocolate! Az Ő kutyuskája!
- Sajnálom Chocolate , de most vissza kell mennem Garrett bácsihoz - "Miér is bácsiztam le?" gondolta a lány magában. - Na mind egy... Ha kérhetem ne edd meg a blézerem, talán még kijön belőle a vérfolt! Légy jó, kiskutyám. - Azzal felkapta a tasakokat, és a hullavásznat, majd becsukta a kocsiajtót és visszaviharzott a tetthelyre. 
Rövid blúza alá sikoltva süvített be a szél, mikor átlépte a halott Kőművest...

V. Fejezet

Az Amber által megadott cím egy gettóba vezette a nyomozókat. Alice szorosan markolta az ülést, mikor áthajtottak ezen a helyen. – Szerencsétlen Amber! Itt kellett éjszakai munkát végeznie. Még a nem létező szőr is felállt a hátán mikor elképzelte magát a lány helyében, amint piros mini ruhában, necc harisnyában, 15 centis magas sarkúban itt illegeti magát, a drogosabbnál drogosabb feketéknek. Milyen jól jött most a kapitányságon felvett golyóálló mellény. Bezzeg a mellette ülő, szikla szilárd idegzetű Garrett, csak dumált és dumált. Alice csak néha vágott rá egy-egy félszeg igent. Garrettnek egy idő után feltűnt, hogy a lánnyal valami nincs rendben.Félrekapta a kormányt, aminek az lett a következménye, hogy a szegélynek hajtottak. Behúzta a kéziféket, majd mélyen a lány szemébe nézett és megfogta a kezét. Forró érintése nyomán, Alice megborzongott.
- Alice... tudom, hogy ez a környék... az édesapádra emlékeztet...és azt is tudom, hogy ez félelemmel tölt el... De hé! Hisz ÉN itt vagyok!És te komolyan azt gondolod hogy engedem, hogy bántson valaki, Alice? – És miközben ezek a szavak elhagyták ajkait, egyre közelebb és közelebb csúsztak egymáshoz. Mikor ajkaik szinte már egybe értek, fülsüketítő dudaszó csapta meg a fülüket. Garrett sikeresen a dudára könyökölt. – Na, ez hatásos volt! – gondoltam Alice és zavartan krákogni kezdett…
- Nem szállunk ki? –kérdezte a férfi, akinek végül is igaza volt. Mivel a gyanúsított rejtekhelye előtt álltak meg.
- De persze, persze… - habogta a lány zavartan.

Sötét sikátorban volt a cím, ahová a lány irányította őket. Nem volt ott más, csak egy nagy halom szemét, sok patkány, pár döglött, azonosíthatatlan állat és egy kutya. Nagyon sovány volt szegény pár, de így is látszott, hogy Malinois. Nagyon fiatal kutyus volt még, és éppen az Amber állttal megadott cím előtt hevert.
- Szia, kutyuska! Bemehetünk oda? – kérdezte Alice, lágy, simogató hangon. A kutyus felemelte pici fejét, és csoki barna szemeit Alicere szegezte.  A lány szíve hangosan feldobbant. Tudta, hol látott már hasonlóan szép szemeket. Garrettnek pontosan ilyen szemei vannak. Gondolkodás nélkül csatolta le az övég, és a kutyus vékony nyakára kötötte.
- Alice, te meg mi a jó…- Szólt volna Garrett, de ekkor bentről sürgős lépte zaja hallatszott. Alice gyorsan félrerántotta a kutyust, és felkapta, mielőtt az ajtó kivágódott volna. Egy nagydarab, fekete férfi állt ott, mellkasán hatalmas lőtt sebbel, szemét valahova a távolba meresztette. Alice már látott ilyet valahol. -A kőműves! Biztosan ugyanaz az ember lőtte meg őket. – futott át Alice agyán, de mielőtt bármit is mondhatott volna, a férfi szeme felakadt és olyan halálsikolyt hallatott, hogy kis híján, Alice kezéből kiesett újdonsült kis barátja.
- Azt hiszem, megvan az új kőműves. – Ezzel a mondattal pedig átlépte a férfit, és belépett az ajtón.

IV. Fejezet

- Szóval, az áldozat neve Flynn Blu. Droggal és kurvákkal kereskedett, igazi alvilági mocsok, csoda, hogy eddig nem kaptuk el. A fedőneve: Kőműves. Ez magyarázza a munkásruhát. – Alicenek láthatóan még lett volna mondandója, mikor Garrett megragadta a vállát és az ajtó felé tolta.
- Az utca őrei befogtak egy örömlányt Flynn, pardon, Kőműves körzetéből. Most hozzák be. Szerintem neked kéne beszélni vele Ally.- Ekkor  Alicenek majd kiugrott a szíve a helyéről. Garrett azóta nem szólította a becenevén, mióta Sara feltűnt az életében. Most valami mégis más lett. Ezt nem csak Alice, de Emily is észrevette, mer valami miatt, hirtelen köhögő roham tört rá és mikor Alice munkatársa karja alatt visszakukucskált barátnőjére Emily a szájával a következő szavakat formázta: "Ragadd meg az árbocot szivi!"
Már csak ez hiányzott. Garrett és Sara nagyon boldogok és tökéletesen illenek is egymáshoz. Biztosan csak egy kis nyelvbotlás- gondoltam Alice és sután a férfi után indult a kihallgató terembe.

                                                               *



A kihallgatóteremben egy 25 év körüli, szőke, kék szemű és persze tökéletes testű lány ült. Elképesztően rövid szoknyát és hatalmas V kivágású blúzt viselt. Garrett szerint lerítt róla, hogy hivatásos. Magas, legalább 16 centis tűsarkúja a sarokban hevert, ő maga pedig a széknek dőlve aludt. – Ez sem lesz könnyű menet!- gondolta Alice, majd belépett a terembe.
- Nos, kedves… hmm… hogyan is szólíthatom?
-  Candy. Ez a nevem az utcán. – mondta a lány, csodásan csengő szoprán hangon.
- Értem, de nyílván van rendes neve.
- A valódi nevem Amber Parks .-Hála az égnek!-gondolta Alice -Legalább nem kell Candynek szólítanom.
- Volt valaha kapcsolata a stricivel Ms. Parks?
- Persze, hogy volt. Ő nem volt átlagos. A legtöbb kőművesünk, csak kirakott minket valahol, de ő! Egészen más volt. Mindig ott állt egy nagy fekete kocsival és vigyázott ránk. Ha esni kezdett, vagy túl hideg lett és nem volt forgalom, még a kocsiba is beengedett. – Ekkor Amber elmorzsolt egy könnycseppet. – Nem hiába, ő volt a kedvencünk!
- Miért, talán volt több futtatójuk is? – Kérdezte Alice megrökönyödve.
- Persze! – válaszolt meglepő könnyedséggel a lány. – Stricik jönnek, mennek, de a név ugyanaz: Kőműves.
- Értem! És mi lett az előző kőművessel?
- Ja! Hát ő meghalt. – Megint ez a furcsa, könnyed hang…- gondolta Alice.
- És most ki lesz a következő?
- Már van is következő. Még sosem láttam… de azt tudom, hol találják!- mondta a lány, és remegő kézzel leírta a címet, a nyomozónak  nyújtotta cetlire. De még mielőtt odaadta volna, még egyszer szóra nyílt a vörösre rúzsozott szája:
- De, valamit meg kell ígérniük! Ha most ezt odaadom, elintézik, hogy ne kelljen visszamennem…és, hogy a gyermekemmel együtt biztonságban lehessek. - Szóval ez áll a dolog mögött, egy gyerek.
- Tudom, most mit gondol róla. Buta liba, az utcán árulja a testét! Pedig nekem csak a pénz kell. El akarok tűnni és biztonságban megszülni a babát… - Ekkor Amber keserves zokogásban tört ki. A nyomozónőnek akaratlanul is meglágyult a szíve... Elképzelte, mi lenne ha , most ő ülne itt a lány helyében.... egyedül a világon, állapotosan.... Alice már  csak a gondolatba is beleborzongott, hogy a lány az utcán szülje meg a babát...
- Ne féljen, elintézem, hogy a legjobb orvos kezeibe kerüljön és vigyáztatni fogyjuk.
- Köszönöm! – Nézett rá Amber hálás szemekkel. Majd átnyújtotta a címet tartalmazó cetlit a nyomozónak.
-  Szolgálunk és védünk! – Mondta Alice mosolyogva,  és kisétált a szobából.

III. Fejezet

A labor nem volt túl messze, de Alice, Garrett kocsijában az utat több órásnak érezte. Alice mindig is érzett valamit nyomozó társa iránt, de mikor Garrettnek barátnője lett… nos, az nem tartozik Alice kedvenc napjai közé. Egyszóval… azóta nem akar túl sok időt tölteni Garrett közelében. Garrett valójában fantasztikusan nézett ki. Nem csoda hát, hogy akadt egy két lány, akinek megszakadt a szíve, ha csak ránézett. Alice nem külseje miatt szeretett bele, hanem azért amilyen ember volt. Bár, a külseje is zavarba ejtően csodálatos volt. Kissé kreol bőr, tökéletesen kidolgozott felsőtest, és Alice személyes kedvence: Garrett hatalmas, csokoládészínű szeme. Valahányszor új tetthelyre értek, Garrett szeme mindig gyanakodva méregette az idegeneket, akik között, talán ott lehet a gyilkos is. És amikor megtalálják a valódi gyilkost, a férfi pupillái kitágulnak , izmai megfeszülnek.
Ma sem volt ez másként a tetthelyen. De ma nem jártak szerencsével. Garrett kikérdezett mindenkit, aki ott tartózkodott, de senki sem látta soha azt a munkásruhás embert. A neve továbbra is csak „munkásruhás embert”, mivel sem igazolvány, sem tárca nem volt nála. Az ujjlenyomatokat, meg csak a laborban lehet levenni. -Mikor érünk már oda  - gondolta Alice. Ekkor végre meglátta a központi épületet , és Garrett még meg sem állt a kocsival , ő máris feltépte az ajtót és elviharzott.

Egy negyed órával később Alice már a laborban volt, kesztyűben és köpenyben. Éppen készült levenni az áldozat ujjlenyomatát, barátnője és munkatársa, Emily segítségével. Emily egy csinos, 34 éves, 1 gyerekes anyuka volt, aki Garrett barátjától, Davidtől lett várandós, egy évvel ezelőtt. Azóta sok minden más lett. Mikor David megtudta, hogy mi lett az egyéjszakás légyott következménye, rögtön magához költöztette, az akkor már 2 hónapos terhes Emilyt és mivel az óta is együtt élnek, Alice nem tartja kizártnak az esküvőt, sőt az újabb gyermekáldást sem. Mivel Emilynek nincsenek a laboron kívül barátai, és mivel David sem az a társasági ember, ezért egyértelmű volt, hogy kik lesznek a kicsi keresztszülei. Alice, mivel imádta a gyerekeket, nem utasította vissza az ajánlatot, és Garrett sem hagyta cserben barátját. Emilynek az a legkedvesebb szórakozása, hogy munka közben megpróbálja összehozni két barátját. Ebbe az sem tett neki keresztbe, hogy Garretnek barátnője van. Most is éppen egy újabb kerítő szöveggel ált elő Alicenek.
- Tudod, tegnap én mentem Davidért az edzőterembe és láttam valakit póló nélkül…
- Ne is próbálkozz drágám, az a hajó elmenni látszik. – Kontrázott rá, okosan Alice.
- De csak látszik! Még megvan az esély, hogy megfogd az árbocot és visszarántsd. – Válaszolt kacsintva Emily.
- Ez most valami perverz hasonlat akart lenni?
- Annak is fel lehet fogni!
Ekkor már mind a ketten nevettek, és nevetésük, még akkor sem halkult, mikor Alice felemelte az áldozat kezét, és levette a lenyomatot.  Majd cseverésztek kicsit Garret kocka hasáról, és arról is, hogy Alice nem szeretne-e egy kisbabát. Kívülállóknak ez két külön témának hangzott, de náluk ez két külön-külön álló, mégis szorosan összeforrt fogalommá nőtte ki magát. Csak akkor hagyták abba fecsegést, mikor a gépbe betáplált ujjlenyomatra találat érkezett. Alice a mobilja után kapott, mutatóujját a szája elé helyezte és próbálta csendre utasítani Emilyt.
- Garrett, szia, én vagyok… tudom, tudom, hogy kiírja a mobil, de gondoltam szólok… na, mindegy. Van egy találatunk a hasba lőtt muksóra. Oké, itt találkozunk. Szia!- És ezzel megnyomta a piros telefont a kijelzőn.Próbálta leplezni Emily előtt, de mikor a férfi beleszólt a mobilba, a szíve kicsit gyorsabban kezdett verni...

II. Fejezet

- Garrett ! Van egy kis gond!- Szólt bele a kagylóba Alice , határozott , de kissé megrökönyödött hangon .- Gyere a Fehérház elé ,meglátod mire gondolok!- Mondta , majd letette .A hullához ment , szép lassan majd a táskájába túrt. Egy átlagos 30 éves „nőcskének” olyan dolgok vannak a táskájában mint rúzs , alapozó , szemfesték mobil  és tükör. De nem Alicenek . Bár mobil nála is volt .A táskájában ezenkívül volt még FBI feliratú sárga elkerítő szalag , gumikesztyű , és notesz , és az egyetlen sminktermék amit viselt, egy labello . Kivette a szalagot lekerítette vele a halott férfi 2 méteres sugarát , majd gumikesztyűt vett. – Soha nem szerettem a friss hullát-  gondolta  majd munkához látott. Elővette mobilját csöndet kért , ami természetesen nem valósult meg.
 A körülötte álló járókelők,  megrökönyödve kérdeztek olyanokat mint: "ezt mégis , hogy képzeli?" vagy "  életben van?" és ami Alicet legjobban felhúzta : "ki ez a nő, hogy csak így rendezkedik?".  Mikor a lány megunta a "jó nép" szövegelését csak eléjük állt , és képükbe mutatta a jelvényét. Ez hatásos volt, az embertömeg 2 métert hátrált. -"Most végre nyugodtan dolgozhatok"- gondolta Alice, majd megkezdte az áldozat elemzését.
- 30 év feletti férfi , látszólag építőmunkás , a halál oka golyó által  ütött seb a hason. –Mondta mire a legtöbben felszisszentek körülötte. Felírta jegyzetfüzetébe az adatokat. Ekkor gördült be a fekete terepjáró , rajta az FBI logója , és egy piros sziréna. Az autóban pedig ott ült Alice kedvenc 
munkatársa, a legjobb barátja, Garret Wright. Az amerikai férfii ideál. Rengeteg nő eladná a lelkét, csak , hogy egy pillantást vethessen rá. Elég magas volt, úgy nagyjából 191 cm, amivel jóval Alice fölé emelkedett, aki a maga 167 cm-ével kisgyereknek nézett ki Garrett mellett.A férfi haja sötétbarna, pont olyan , mint amikor megolvasztunk egy tábla csokoládét. Arca nagyon markáns, nem egy könnyű elfeledni, Alice utoljára akkor látott ilyen csodálatosan férfias mégis lágy arcot, mikor a tévében a Divat csatornán férfi modellekről volt szó. A szeme pedig....sötétbarna , mint a keserű csoki.
Nem véletlen tehát, hogy mikor a férfi megjelent, hirtelen minden közelben lévő nő szívesen segített volna a nyomozásban.De Garrettet egyikük sem érdekelte, hiszen volt barátnője. 
Mikor odaért az Alice által lekerített részhez , átbújt a kordon alatt, és rögtön munkához is látott.
- Na jó , beismerem igazad volt , tényleg van egy kis gond .Bár ezt elnézve inkább nagy gond van…- kezdte a sajátos elemzést Garret  .Majd elővett egy fényképezőt és lefotózott mindent. – Ezt a fotót sem fogom megmutatni a gyerekeimnek- gondolta  Alice. Mikor Garrett éppen az áldozat sebhelyét fotózta amire rászáradt a fér és furcsa szag áradt belőle.
- Takarjuk le új „barátunkat" mielőtt felzabálják a legyek…-
-…A helyes megfogalmazás inkább az lenne…- vágott közbe Alice.
-…Figyelj , tisztelem benned , hogy okos vagy de ezt most nem a legalkalmasabb - szól közbe Garrett gyorsan.
- Valóban, de akkor sem ez a helyes megfogalmazás- kontrázott Alice. Majd letakarta a testet .  Ez a munka , és a halottakkal való munka általában az ő feladata , mert Garrett nem kedveli túlságosan a friss halottakat. Bár ezt  Alice sem szerette  , de valakinek meg kellett csinálni. Ekkor jelent meg a járőrcsapat. Minden kocsin piros – kék villogó volt , valamint az FBI logója.
- Akkor , amint a helyszínelők végeztek , vigyék be a központba. -Mondta Alice és otthagyta a nyomozókat , hogy segítsen Garretnek kikérdezni a többi szemtanút.

I. fejezet

Delet ütött éppen az óra Washington DC -ben. Mindenki az ebédhez készülődött, ahogyan azt tette  Alice  Fisher is ,  aki a Fehérház előtt ült egy padon ,ebédelni készült. A tradicionális mogyoróvajas szendvics mítoszt megcáfolva tonhalas szendvicset evett. Az emberek sokat csúfolták amiatt  ahogyan hívják és amit szeret .Akinek benne van a „ Fish ” szó a nevében és éppen halat eszik. Sokan gúnyolták mikor még kis gyermek volt. Azon is sok kis 7 év körüli lány csúfolódott , hogy minden halott dolgot megfogott. Legyen az egy fészekből kiesett fióka , macska által megfogott madár vagy elütött kutya. A kis Alice rajongott az élőlényekért , azon belül is a halott élőlényekért. Bogarakat gyűjtött , majd a 15. születésnapjára , megkapta élete első emberi koponyáját. Azóta tudta , ezzel fog foglalkozni! Az iskolában a tanárok megdöbbenéssel fogadták , hogy Alice Fisher a jól tanuló Alice Fisher patológus , vagy konyhanyelven kórboncnok. akar lenni!Alice ezekívül a rendőri pályára is szívesen került volna. Így történt tehát , hogy 2 éve az FBI nyomozója lett.
De azok az idők rég elmúltak , és csak úgy mint minden délben a kicsi vöröses hajú 30 éves Alice kinn ült a Fehérház előtt , és tonhalat evett. Ez a nap viszont más volt. Csak ezt még Alice akkor nem sejtette. Nyugodt napnak indult. Semmi telefon az éjszaka közepén , semmi ijesztő és bizarr gyilkosság , csak Ő és a múlt. A múzeumba ment volna délután, ahogyan mindig,  ha nem volt esetük. Ma is  odakészült , csak akkor még nem is sejtette , hogy ez a nap az egész további életére hatással lesz és emiatt nem merenghet órákat egy Homo erectus koponyával a kezében. Ez hétköznapi embereknek nem igazán volt lehetséges , de Alice  protekciós volt , így szinte bármely emberi maradványhoz hozzájuthatott . Itt vissza mehetett az ősemberekhez , akiknek nem voltak olyan komoly problémáik mint a pénz , munka vagy gyűlölet. Ezeken és sok hasonló dolgon gondolkozott ,  amikor meglátta  A FÉRFIT aki megváltoztatta az életét. A FÉRFIT csupa nagy betűvel , hiszen ezt soha nem fogja elfelejteni. Ha most ez a történet a romantikáról szólna , valószínűleg a férfi fantasztikus lenne , szőke kék szemű , jól fésült gazda ( lehetőleg ügyvéd).DE mivel a mi történetünk nem elsősorban a szerelemről szól , a férfi nem a sármosságáról maradt emlékezetes , hanem azzal véste  be magát Alice elméjébe , hanem ahogyan megjelent.
A férfin munkás ruha volt , fehér ing , kék kantáros nadrággal. Teste középpontját hatalmas vörös vérfolt csúfította el . Alice szemébe nézett , olyan vérfagyasztó tekintettel , ahogyan csak egy haldokló ember tud nézni , majd felhangzott az első és egyben utolsó halálsikolya. Összeesett a  tér bal sarkában , pontosan Aliccel egy vonalban. A tudatlan emberek nem tudták , hogy vége . Csak egy olyan ember vehette észre a halált , aki maga is átélte , vagy aki nap mint nap találkozik vele. Alice az utóbbi volt. A kint lézengő emberek orvosért kiáltoztak , de már hiába. Alice más számot tárcsázott.