Az Amber által megadott cím egy gettóba vezette
a nyomozókat. Alice szorosan markolta az ülést, mikor áthajtottak ezen a
helyen. – Szerencsétlen Amber! Itt kellett éjszakai munkát végeznie.
Még a nem létező szőr is felállt a hátán mikor elképzelte magát a lány
helyében, amint piros mini ruhában, necc harisnyában, 15 centis magas
sarkúban itt illegeti magát, a drogosabbnál drogosabb feketéknek. Milyen
jól jött most a kapitányságon felvett golyóálló mellény. Bezzeg a
mellette ülő, szikla szilárd idegzetű Garrett, csak dumált és dumált.
Alice csak néha vágott rá egy-egy félszeg igent. Garrettnek egy idő után
feltűnt, hogy a lánnyal valami nincs rendben.Félrekapta a kormányt, aminek az lett a
következménye, hogy a szegélynek hajtottak. Behúzta a kéziféket, majd
mélyen a lány szemébe nézett és megfogta a kezét. Forró érintése nyomán,
Alice megborzongott.
- Alice... tudom, hogy ez a környék... az édesapádra emlékeztet...és azt is tudom, hogy ez félelemmel tölt el... De hé! Hisz ÉN itt vagyok!És te komolyan azt gondolod hogy engedem, hogy bántson valaki, Alice? – És miközben ezek a szavak elhagyták ajkait, egyre közelebb és
közelebb csúsztak egymáshoz. Mikor ajkaik szinte már egybe értek,
fülsüketítő dudaszó csapta meg a fülüket. Garrett sikeresen a dudára
könyökölt. – Na, ez hatásos volt! – gondoltam Alice és zavartan krákogni
kezdett…
- Nem szállunk ki? –kérdezte a férfi, akinek végül is igaza volt. Mivel a gyanúsított rejtekhelye előtt álltak meg.
- De persze, persze… - habogta a lány zavartan.
Sötét sikátorban volt a cím, ahová a lány irányította őket. Nem
volt ott más, csak egy nagy halom szemét, sok patkány, pár döglött,
azonosíthatatlan állat és egy kutya. Nagyon sovány volt szegény pár, de
így is látszott, hogy Malinois. Nagyon fiatal kutyus volt még, és éppen
az Amber állttal megadott cím előtt hevert.
- Szia, kutyuska! Bemehetünk oda? – kérdezte Alice, lágy,
simogató hangon. A kutyus felemelte pici fejét, és csoki barna szemeit
Alicere szegezte. A lány szíve hangosan feldobbant. Tudta, hol látott
már hasonlóan szép szemeket. Garrettnek pontosan ilyen szemei vannak.
Gondolkodás nélkül csatolta le az övég, és a kutyus vékony nyakára
kötötte.
- Alice, te meg mi a jó…- Szólt volna Garrett, de ekkor bentről
sürgős lépte zaja hallatszott. Alice gyorsan félrerántotta a kutyust, és
felkapta, mielőtt az ajtó kivágódott volna. Egy nagydarab, fekete férfi
állt ott, mellkasán hatalmas lőtt sebbel, szemét valahova a távolba
meresztette. Alice már látott ilyet valahol. -A kőműves! Biztosan
ugyanaz az ember lőtte meg őket. – futott át Alice agyán, de mielőtt
bármit is mondhatott volna, a férfi szeme felakadt és olyan halálsikolyt
hallatott, hogy kis híján, Alice kezéből kiesett újdonsült kis barátja.
- Azt hiszem, megvan az új kőműves. – Ezzel a mondattal pedig átlépte a férfit, és belépett az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése