A labor nem volt túl messze, de Alice, Garrett
kocsijában az utat több órásnak érezte. Alice mindig is érzett valamit
nyomozó társa iránt, de mikor Garrettnek barátnője lett… nos, az nem
tartozik Alice kedvenc napjai közé. Egyszóval… azóta nem akar túl sok
időt tölteni Garrett közelében. Garrett valójában fantasztikusan nézett
ki. Nem csoda hát, hogy akadt egy két lány, akinek megszakadt a szíve,
ha csak ránézett. Alice nem külseje miatt szeretett bele, hanem azért
amilyen ember volt. Bár, a külseje is zavarba ejtően csodálatos volt. Kissé kreol bőr, tökéletesen kidolgozott felsőtest, és Alice személyes kedvence: Garrett hatalmas,
csokoládészínű szeme. Valahányszor új tetthelyre értek, Garrett szeme
mindig gyanakodva méregette az idegeneket, akik között, talán ott lehet a
gyilkos is. És amikor megtalálják a valódi gyilkost, a férfi pupillái kitágulnak , izmai megfeszülnek.
Ma sem volt ez másként a tetthelyen. De ma nem jártak
szerencsével. Garrett kikérdezett mindenkit, aki ott tartózkodott, de
senki sem látta soha azt a munkásruhás embert. A neve továbbra is csak
„munkásruhás embert”, mivel sem igazolvány, sem tárca nem volt nála. Az
ujjlenyomatokat, meg csak a laborban lehet levenni. -Mikor érünk már
oda - gondolta Alice. Ekkor végre meglátta a központi épületet , és
Garrett még meg sem állt a kocsival , ő máris feltépte az ajtót és
elviharzott.
Egy negyed órával később Alice már a laborban
volt, kesztyűben és köpenyben. Éppen készült levenni az áldozat
ujjlenyomatát, barátnője és munkatársa, Emily segítségével. Emily egy
csinos, 34 éves, 1 gyerekes anyuka volt, aki Garrett barátjától,
Davidtől lett várandós, egy évvel ezelőtt. Azóta sok minden más lett.
Mikor David megtudta, hogy mi lett az egyéjszakás légyott következménye,
rögtön magához költöztette, az akkor már 2 hónapos terhes Emilyt és
mivel az óta is együtt élnek, Alice nem tartja kizártnak az esküvőt, sőt
az újabb gyermekáldást sem. Mivel Emilynek nincsenek a laboron kívül
barátai, és mivel David sem az a társasági ember, ezért egyértelmű volt,
hogy kik lesznek a kicsi keresztszülei. Alice, mivel imádta a
gyerekeket, nem utasította vissza az ajánlatot, és Garrett sem hagyta
cserben barátját. Emilynek az a legkedvesebb szórakozása, hogy munka
közben megpróbálja összehozni két barátját. Ebbe az sem tett neki
keresztbe, hogy Garretnek barátnője van. Most is éppen egy újabb kerítő
szöveggel ált elő Alicenek.
- Tudod, tegnap én mentem Davidért az edzőterembe és láttam valakit póló nélkül…
- Ne is próbálkozz drágám, az a hajó elmenni látszik. – Kontrázott rá, okosan Alice.
- De csak látszik! Még megvan az esély, hogy megfogd az árbocot és visszarántsd. – Válaszolt kacsintva Emily.
- Ez most valami perverz hasonlat akart lenni?
- Annak is fel lehet fogni!
Ekkor már mind a ketten nevettek, és nevetésük, még akkor sem
halkult, mikor Alice felemelte az áldozat kezét, és levette a
lenyomatot. Majd cseverésztek kicsit Garret kocka hasáról, és arról is,
hogy Alice nem szeretne-e egy kisbabát. Kívülállóknak ez két külön
témának hangzott, de náluk ez két külön-külön álló, mégis szorosan
összeforrt fogalommá nőtte ki magát. Csak akkor hagyták abba fecsegést,
mikor a gépbe betáplált ujjlenyomatra találat érkezett. Alice a mobilja
után kapott, mutatóujját a szája elé helyezte és próbálta csendre
utasítani Emilyt.
- Garrett, szia, én vagyok… tudom, tudom, hogy kiírja a mobil, de
gondoltam szólok… na, mindegy. Van egy találatunk a hasba lőtt muksóra.
Oké, itt találkozunk. Szia!- És ezzel megnyomta a piros telefont a
kijelzőn.Próbálta leplezni Emily előtt, de mikor a férfi beleszólt a mobilba, a szíve kicsit gyorsabban kezdett verni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése