Alice vonakodva lépett be a sikátorból nyíló szobába. Még 2 lépést sem tett meg, mikor, Garrett beljebbről hátraszólt neki.
- Ally, hoznál egy pár tasakot a kocsiból , és egy hullavásznat , és kellene még a.......... mi az istent művelsz te azzal a kutyával, lehet , hogy férges.
A lány a karjában lévő kutyusra pillantott. Amint belenézett a szemébe, Garrett szemeit látta. Olvadt étcsoki. Nem válaszolt, csak bólintott, és a kocsihoz indult. Volt nála egy üveg víz, majd abból valahogy ad inni ennek a szerencsétlen kutyának. Miközben a kocsihoz igyekezett, érezte, hogy a krémszínű blézere kezd átnedvesedni, és kedvenc blúza sem száraz már. Azt gondolta, a kutyus bepisilt, vagy hasonló, de nem.
Az állat bal hátsó mancsából vér serkent elő, és mocskolta össze a ruháját. Alice aggodalmasan pillantott le, persze nem a blézer miatt aggodalmaskodott, hiszen "zsaruknál" a ruha fogyóeszköz, hanem a kiskutyája miatt érzett aggodalmat. Az Ő kiskutyája! Ez teljesen világos, hisz bármely bíróság ítélné inkább neki, minthogy a sikátorban gubbasszon, míg szép lassan éhen nem hal.... Brrrr... ez a csodás fiatal kutya, itt vesszen el! Neeeem! Ezt Alice nem hagyhatta. AMint a kocsiboz ért, elővett egy váltónadrágot a kocsiból ( sose lehet tudni , mindig kellhet egy plusz nadrág) leterítette vele az ülést, majd elővett egy egészségügyi csomagot. Kötszert és vattát kapott fel, és bekötötte szegény pára lábát. Mikor ezzel végzett levette a blézert , és ráterítette a kutyára. -"Szokatlanul hideg november van"- gondolta, mikor megérezte vékony blúzán keresztül a hideg fuvallatot.Kisebb, nagyobb sikerrel megitatta a kutyust, majd ránézett az állatra, és nagyot sóhajtott.
-Látod, mi történt?! Most aztán nincs visszaút! Kutyát vállaltam!- úgy érezte, attól, ha hangosan kimondja könnyebb lesz ezt megemészteni. Nem volt könnyebb. - És most, mivel név is kell egy kutyának... legyél mondjuk... Chocolate! Ez az! Hisz csoki színű a szemed! Illik rád!- Alice akarva, akaratlanul is elmosolyodott... Chocolate! Az Ő kutyuskája!
- Sajnálom Chocolate , de most vissza kell mennem Garrett bácsihoz - "Miér is bácsiztam le?" gondolta a lány magában. - Na mind egy... Ha kérhetem ne edd meg a blézerem, talán még kijön belőle a vérfolt! Légy jó, kiskutyám. - Azzal felkapta a tasakokat, és a hullavásznat, majd becsukta a kocsiajtót és visszaviharzott a tetthelyre.
Rövid blúza alá sikoltva süvített be a szél, mikor átlépte a halott Kőművest...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése