2013. augusztus 16., péntek

IV. Fejezet

- Szóval, az áldozat neve Flynn Blu. Droggal és kurvákkal kereskedett, igazi alvilági mocsok, csoda, hogy eddig nem kaptuk el. A fedőneve: Kőműves. Ez magyarázza a munkásruhát. – Alicenek láthatóan még lett volna mondandója, mikor Garrett megragadta a vállát és az ajtó felé tolta.
- Az utca őrei befogtak egy örömlányt Flynn, pardon, Kőműves körzetéből. Most hozzák be. Szerintem neked kéne beszélni vele Ally.- Ekkor  Alicenek majd kiugrott a szíve a helyéről. Garrett azóta nem szólította a becenevén, mióta Sara feltűnt az életében. Most valami mégis más lett. Ezt nem csak Alice, de Emily is észrevette, mer valami miatt, hirtelen köhögő roham tört rá és mikor Alice munkatársa karja alatt visszakukucskált barátnőjére Emily a szájával a következő szavakat formázta: "Ragadd meg az árbocot szivi!"
Már csak ez hiányzott. Garrett és Sara nagyon boldogok és tökéletesen illenek is egymáshoz. Biztosan csak egy kis nyelvbotlás- gondoltam Alice és sután a férfi után indult a kihallgató terembe.

                                                               *



A kihallgatóteremben egy 25 év körüli, szőke, kék szemű és persze tökéletes testű lány ült. Elképesztően rövid szoknyát és hatalmas V kivágású blúzt viselt. Garrett szerint lerítt róla, hogy hivatásos. Magas, legalább 16 centis tűsarkúja a sarokban hevert, ő maga pedig a széknek dőlve aludt. – Ez sem lesz könnyű menet!- gondolta Alice, majd belépett a terembe.
- Nos, kedves… hmm… hogyan is szólíthatom?
-  Candy. Ez a nevem az utcán. – mondta a lány, csodásan csengő szoprán hangon.
- Értem, de nyílván van rendes neve.
- A valódi nevem Amber Parks .-Hála az égnek!-gondolta Alice -Legalább nem kell Candynek szólítanom.
- Volt valaha kapcsolata a stricivel Ms. Parks?
- Persze, hogy volt. Ő nem volt átlagos. A legtöbb kőművesünk, csak kirakott minket valahol, de ő! Egészen más volt. Mindig ott állt egy nagy fekete kocsival és vigyázott ránk. Ha esni kezdett, vagy túl hideg lett és nem volt forgalom, még a kocsiba is beengedett. – Ekkor Amber elmorzsolt egy könnycseppet. – Nem hiába, ő volt a kedvencünk!
- Miért, talán volt több futtatójuk is? – Kérdezte Alice megrökönyödve.
- Persze! – válaszolt meglepő könnyedséggel a lány. – Stricik jönnek, mennek, de a név ugyanaz: Kőműves.
- Értem! És mi lett az előző kőművessel?
- Ja! Hát ő meghalt. – Megint ez a furcsa, könnyed hang…- gondolta Alice.
- És most ki lesz a következő?
- Már van is következő. Még sosem láttam… de azt tudom, hol találják!- mondta a lány, és remegő kézzel leírta a címet, a nyomozónak  nyújtotta cetlire. De még mielőtt odaadta volna, még egyszer szóra nyílt a vörösre rúzsozott szája:
- De, valamit meg kell ígérniük! Ha most ezt odaadom, elintézik, hogy ne kelljen visszamennem…és, hogy a gyermekemmel együtt biztonságban lehessek. - Szóval ez áll a dolog mögött, egy gyerek.
- Tudom, most mit gondol róla. Buta liba, az utcán árulja a testét! Pedig nekem csak a pénz kell. El akarok tűnni és biztonságban megszülni a babát… - Ekkor Amber keserves zokogásban tört ki. A nyomozónőnek akaratlanul is meglágyult a szíve... Elképzelte, mi lenne ha , most ő ülne itt a lány helyében.... egyedül a világon, állapotosan.... Alice már  csak a gondolatba is beleborzongott, hogy a lány az utcán szülje meg a babát...
- Ne féljen, elintézem, hogy a legjobb orvos kezeibe kerüljön és vigyáztatni fogyjuk.
- Köszönöm! – Nézett rá Amber hálás szemekkel. Majd átnyújtotta a címet tartalmazó cetlit a nyomozónak.
-  Szolgálunk és védünk! – Mondta Alice mosolyogva,  és kisétált a szobából.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése